Igazából már több, mint egy éve gondolkoztunk az összeköltözésen, pedig akkor múltunk csak fél évesek. Belátom, jobb, hogy vártunk vele, mert akkortájt épp csődölt be a cég, ahol dolgoztam, és már hónapok óta nem kaptam fizetést. De így legalább költeni se tudtam, hanem december körül kaptam meg egybe az elmaradt fizetésemet, ami elég jól jött, a fele mai napig megvan, jelenleg lekötve, de napokon belül lejár. Na meg azért sem bánom, hogy előbb elvégeztem az egyetemet, mert azért a diplomaosztós pénz is nagyon jól jött. És azért sem tudtunk hamarabb költözni, mert Márkot kötötte az albérleti szerződése júniusig.
Tudni kell, hogy én debreceni vagyok mióta élek, és elég sok költözést megéltem már, ez volt az ötödik. Márk azonban Miskolc mellől jött egy kis faluból, vagyis ő első évben még kolis volt, második évtől pedig albérletes. Tehát neki nem volt nagy változás a dolog, csak most két fiú helyett én lettem a szobatársa.
Júniusban felmondták az albérletét, és mivel még tartott a vizsgaidőszak, hozzánk költözött addig. Aztán a nyarunk úgy telt, hogy hol itt voltunk egy hétig, hol náluk vidéken, hol mamámékhoz mentünk hétvégére, hol a srácokkal töltöttünk pár napot, és így tovább. Nyaralásra se időnk, sem pénzünk nem volt, de eleget utaztunk ahhoz, hogy az egész nyár nyaralásnak tűnjön:)
Megbeszéltük, hogy csak a vizsgaidőszak után nézünk meg albérleteket élesben, de én már hónapokkal előtte nézegettem a neten a hirdetéseket, hogy elég tájékozott legyek a témában. Az államvizsgám június 5-én volt, Márk utolsó vizsgája pedig 6-án. Utána egyből péntekre állásinterjúra hívtak, de erről egy másik bejegyzésben majd. És ezek után kezdtük meg az albérlet-nézegetést.
Igazából csak egy helyre mentünk el, na nem azért, mert olyan csodálatos volt, hogy egyből beleszerettünk és kivettük, hanem, épp az ellenkezője. Akkorát csalódtunk, hogy elment a kedvünk a nézelődéstől. A hirdetésben ugyanis nagyon pofás albérlet volt, képeken is jónak tűnt, pont megfelelnek árban is. Élőben azonban... Teljesen lepukkant. Igaz gázkonvektoros fűtéssel, tehát mi szabályoztuk volna, de a nyílászárókon akkora repedések voltak, hogy a fele fűtés az utcára ment volna. És a falon is repedések húzódtak...
Volt egy másik lehetőségünk is, egy rokonnál lakni, ahol különálló részben lettünk volna és csak a rezsit kellett volna fizetni. De ez több okból sem volt megfelelő. Egyrészt, mert ennyi erővel otthon, nálunk is maradhattunk volna, ott szinte rezsit se kell fizetni. Másrészt nem is volt külön mérőóra semmiről, vagyis a pontos rezsit se tudtuk volna kiszámolni. Meg nem egészséges rokonnál lakni, később jönnek az elvárások, kérések, és a veszekedés.
Éppen vidékre utaztunk volna másnap, mikor anya hívott, hogy van egy albérlet, de gyorsan nézzük meg mert nagyon jó. Másnap el is mentünk anyával hárman. És ez viszont mindent vitt. Mi ugyan aznap utaztunk, ott is megbeszéltük a lakást, és anyát másnap visszaküldtük, hogy tegye le a foglalót. Elvileg augusztustól költöztünk volna, de megbeszéltük, hogy kifizetjük a foglalót, meg az első havi albérleti díjat, és csak szeptemberben költözünk. Így egész nyáron utazgathattunk ide-oda.
Tisztában vagyok vele, hogy nagy szerencsénk volt, hiszen összesen két lakást néztünk meg és a másodikat ki is vettük. Ráadásul tökéletes az egész lakás, de a részletekről a továbbiakban.
Hasonlít erre, csak a gardrób nálunk spájz, és a fürdő a bejárat helyén van, a szoba meg nagyobb, a képen jelzett fürdő végéig tart. Ja és a bejárat pedig a konyha és spájz között található.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése